A játék lényege (Childhood Memories)
1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyermekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!Sütis néne hívott a játékba, és megmondom őszintén, hogy nagyon nehezen vettem rá magam az írásra. Már csak azért is, mert a gyermekkori emlékeimet bizonyos okok miatt nem szívesen elevenítem fel magamban, viszont hiszek abban, hogy ennek a játékba hívásnak is , mint minden - látszólag apróságnak tűnő - dolognak oka van.
Ahogy belemásztam az eltemetett emlékeimbe, rájöttem, hogy a gasztronómiával kapcsolatos emlékeim kifejezetten kellemesek, és jó volt rájuk visszaemlékezni.
Úgyhogy sorolom is:
1. A legeslegelső emlékem, amire már annyira saját magam nem is emlékszem, olyan régen volt, de a mamám sosem hagyja ki, hogy ne említse meg:
olyan pici voltam, hogy egy hokedlire terítettek nekem kicsi abrosszal, és sámlin ülve vártam a levest. Sajnos azonban valahogyan a levesem leröpült az asztalkámról, én meg keservesen sírva fakadtam, és folyton csak azt kántáltam, hogy "EBÉDJE, EBÉDJE!" Azóta ez szállóige lett a családban...
Vagyis nem véletlen, hogy ennyire szeretek enni, hiszen már gyerekkoromban is megőrültem a kajáért:)
2. Következő, amire emlékszem : az ovis tejbegríz. Imádtam! Hófehér volt, se nem folyós, se nem sűrű, és a tetején az a porcukros kakaó! Mmmmm...
3. Aztán még: a péti mamim keksztekercse, és a hatlaposa! Sok hatlapost ettem már azóta, de folyton ezt az ízűt keresem, de sehol sem találom. Sajnos tőle már soha nem tudom megkérdezni. A lényeg, hogy a lapok csodásan vékonyak és omlósak voltak, a krém pedig olyan pudingos szerű, nem az a tömény vajas fajta. A tetején úgy emlékszem, hogy puha csokimáz volt, aminek nagyon vékonyan ropogós volt a legfelső rétege.
4. És még : anyu májpástétoma. Ezt még sehol máshol nem ettem, de valami isteni íze van. Gyakran készített a kedvemért ilyet, és én úgy imádtam! Imádtam az illatát, és imádtam ahogy a kenyérre kenve szétomlott a számban.
A receptjét is megkaptam, de soha nem csináltam, talán mert mindig arra vártam, hogy megint betoppan a kezében egy üveg májpástétommal.
Hááát, azt hiszem, már nem várok tovább, és hamarosan kipróbálom, hátha én is meg tudom csinálni.
5. Következő gyerekkori gasztrós emlékem:
anyu padlizsánkréme . Ezt azóta is sokszor csinálom, mert nagyon szeretem, mint minden majonézes cuccot. Egyszerűen nem tudnék nélküle élni, imádom!
6. Emlékszem még anyu majonézes salátáira is. Ez akkoriban teljesen új dolognak számított, sok osztálytársam nem is hallott még róluk, mi pedig minden ünnepélyes alkalomra ezt készítettük. Anyu mindig nagyon szigorú volt a franciasaláta összetevőinél, kizárólag 5 elem mehetett bele a tartáron kívül:
borsó, répa, csemiubi, krumpli, alma.
Ezt azóta is így csinálom, és én sem viselek el mást bele. Ha mégis más cuccok is kerülnek a tartárba, azt soha nem franciasalátának hívjuk.
7. A nagymamám is nagyon értett a majonézes salátákhoz, az ő specialitása a majonézes gomba volt. Az apró gombafejeket (kínai konzerves) ecetes cukros, sós vízben egy napig kell pácolni, és csak ezután mehet a tartármártásba. Nagyon finom lesz így az íze!
Ja, és ahogy a nagyi a karfiollevest tudta főzni! Egy hatalmas karajcsonttal, mert azt a nagypapám imádta lerágcsálni; és sok tejföllel! Sokszor az orromban érzem a nagyi konyhájának az illatát. Bárcsak még mindig itt lenne velem...
Na, azt hiszem többet nem írok, mert soha nem fogom abbahagyni...
Köszönöm a lehetőséget, hogy felidézhettem magamban ezeket a számomra oly kedves ízeket.
Tovább passzolom a kérdést a következő blogolóknak:
Fruzsina
Len
Fekete Bodza
Stampoasis
Minden esküvőn ott vannak. Sürögnek, forognak, és folyton figyelni kell rájuk valakinek. Cipelik a fátylat, az uszályt, virágszirmokat szórnak, és segédkezni szeretnének mindenben. Ők akarják először megkóstolni a tortát, és ha nem figyelünk, sikerül is nekik ...
