Ooolasz ~ Olaszország - az én szememmel és fényképezőgépemmel

~ Élmények, tapasztalatok, pillanatok ~ "Az embernek ott van az igazi otthona, ahol a természettől kedvet és bátorságot nyer önmagához." Németh László

Dia boszikonyhája

Gasztroblogom. Kotyvasztok, de megesszük :)

Diana Műhelye

Csak alkotok - varrok, horgolok, hímezek, csipkézek, gyöngyözök, stb, stb, stb...

Natura - Természet, élővilág, gyógymódok - test és lélek - kívül és belül

"Inkább vannak rózsák az asztalomon, mint gyémántok a nyakamban " ~Emma Goldman

Dia világa - Lélek'zem

"Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél." József Attila

Legfrissebb a gasztroblogomon:

Legfrissebb a műhelyemben:

2009. február 25., szerda

Mini kert - Oázis

Barátnőmnek készítettem ajándékba ezt a kis kertecskét, mivel neki nincsen kertje, de nagyon szereti a természetet. Ezért úgy gondoltam, hogy becsempészek a szobájába egy kis kertecskét, amit művelhet, gondozhat.
Próbáltam egy kis fengshuis alapgondolatot belevinni az alkotásba, amely még engem is meglepett, mert nagyon élveztem magát a folyamatot. Látható a képen, hogy mint a jing - jang, itt is van egy sötét (föld) és egy világos (homok) rész. Az igazsággal ellentétben itt több lett a világos, de hát sebaj, a pozitív pólust akartam erősíteni :)
A földbe ültettem kétféle növénykét (az egyik egy kicsi sárkányfa - nem is tudom , miért, khm...), és fakéreggel fedtem be a földet. A kert központjában egy kis nevetős, dundi Buddha áll, ami sugározza a boldogságot, és az életörömöt.
Kiválasztottam olyan köveket, amik a kiskertbe akartak kéretőzni, hát hagytam, had' jöjjenek. Itt is érzékelhető a gömbölyű és a csúcsos kövek ellentéte, így egészítik ki egymást.
A képen a kiskert még nem a teljes kész állapotában látható, később még telepakoltam a szélét is kövekkel.
Készítettünk egy kis gereblyét is, hogy a homokot lehessen vele simogatni. Zizis időszak esetén nagyszerű tevékenység: feltúrjuk a békés, sima homokot (mint a problémákat), és a gereblyével addig simogatjuk, lapogatjuk, hullámokat húzunk bele, amíg szépen elcsitulnak a háborgó gondolataink is.
Végezetül az egészet feltöltöttem energiával, egy jó adag pozitív gondolkodással és szívem tiszta szeretetével.

Baklava sitty-sutty

Hozzávalók:
1 cs. réteslap
25 dkg durvára darált dió
15 dkg nádcukor
10 dkg olvasztott növényi margarin
méz
citromlé
fahéj

Napfényes Élet Alapítvány Süteményes könyvéből való az eredeti recept. Mint a képen látható, nekem nem egészen sikerült éppen olyanra, de sebaj, mert isteni lett így is!

A tésztát vékonyra nyújtottam, és 1 réteget margarinnal kikent tepsibe fektettem. Minden réteget megkentem margarinnal, és rászórtam darált diót. A könyv szerint legalább 15 réteg szükséges, de én elszúrtam a tészta vásárlást, és kevés lett, úgyhogy csak 3 rétegem lett ...
Amikor feltettem az utolsó réteget is, a tepsiben - még sütés előtt - felszeleteltem. Forró sütőbe tettem, és kb. 25 percig sütöttem.
Közben a cukorból, mézből, citromléből, fahéjból és 1,5 dl vízből szirupot főztem. Mivel a könyvben nincs megadva a méz és a citromlé mennyisége, hát én pakoltam rendesen. Mézből kb. 2 dl-t, citromléből pedig 1 egész citromot facsartam ki. Így eléggé folyósnak tűnt, kicsit kétségbe is estem. Végül szálhúzásos próbával megnéztem, hogy lesz-e ebből valami, és csodák csodájára szálat húzott a szirup (kb. 15-20 perc főzés után).
A megsült tésztára forrón ráöntöttem az egész (még mindig elég folyósnak tűnő) szirupot. hagyjuk egy kicsit kihűlni.

A tészta és a dió beszívta magába a szirupot, és nagyon szuper lett. Be kell, hogy valljam, a családom fele (még az egyébként édesszájúak is) nem bírta megenni a sütit az édessége miatt.
Ez a süti annyira édes, hogy csak az készítse el, aki annyira szereti az édeset, mint én!
Magyarul, akinek nincsen olyan édes íz, ami túlságosan édes lenne, és az sem zavarja, hogy az édes-mézes szirupos cucctól szinte összeragad a szája :) Nekik viszont nagyon fog ízleni, az biztos!

2009. február 17., kedd

Gyors bruschetta


Az olasz konyha elképzelhetetlen a bruschetta (ejtsd bruszkettá) nélkül. Igazándiból egy szelet pirítós kenyér, melyet meglocsolunk olivaolajjal, és ízesíthetjük fűszerekkel, megpúpozhatjuk zöldségekkel.

Az én verzióm pillanatok alatt elkészül, mivel készen vett pestóból csinálom. Belekeverem a pestót és az apróra vágott fokhagymát az olivaolajba, és jól összerázom. Ezt csöpögtetjük a szárazon megpirított kenyérre, és forrón esszük. Fenséges ízélmény, igazi tengerparti feeling:)

Sztori: A férjem legkedvesebb vacsija. Bármikor szervírozhatom, mindig örül neki, ugyanis nagy olasz és tengerimádó a pasim.
Ha több időm van, akkor saját készítésű pestót használok, de általában nincs több időm... (na, ebből a mondatból hogy jövök ki?)
Amit nagyon fontosnak tartok: az olivaolaj minősége. Erre a célra nem való a kutyult olivaolaj, hanem a legjobb minőségű kell. Én Olaszországból hozom az enyémet, egyenesen a falusi kisbolt tulajdonosa termeli és sajtolja. Látszik is a képen, hogy milyen sűrű és tömény. Addig, amíg nem kaptam ebből a csodálatos "igazi" olivaolajból, azt hittem, hogy az a jó olaj, ami szép tiszta, átlátszó. Nagy csalódás volt, amikor a várva várt olajamat megláttam, mert hááát, izé, szóval ez egyáltalán nem olyan volt, mint amilyet vártam. Viszont az íze, az fantasztikus, nem érezni benne semmiféle mellékízt (amit az itthon kapható olajoknál gyakran kiérzek, és nem szeretek).
Viszont szigorúan tilos vele főzni, sütni, mert azt nem bírja, úgyhogy mi szinte csak a salátákhoz, tésztákhoz, és a bruschettahoz használjuk.
Ha Olaszországban jártok, feltétlenül szerezzetek be házi olivaolajat, jó szívvel ajánlom!

2009. február 16., hétfő

Nem kell háború!


Sajnos mást nem tudok tenni az ügy érdekében, csak elmondhatom, hogy mit érzek. Elszorul a szívem, ha látom a TV-ben, vagy a képeken, könyvekben, hogy mit okoz a háború. Féltem a Földünket, a helyet, ahol élünk, ami otthont és életet ad nekünk. Nem értem, hogyan lehetséges az, hogy vannak olyan emberek, akiknek más életek kioltása örömet és élvezetet nyújt. Hogy lehetséges az, hogy az emberiség többsége nem veszi figyelembe, hogy a jelenlegi életformájával mennyi kárt, és milyen óriási méretű pusztítást okoz bolygónkon. Félek attól, hogy ez a folyamat már visszafordíthatatlan, és hiába próbálkozunk , nem tudjuk megmenteni a világunkat.
Mivel semmi mást nem tudok tenni, hát írok róla. Legalább nem tartom magamban. Talán Te is, aki most olvasod ezeket a sorokat, egyetértesz velem, és ha Te sem tudsz mást tenni, legalább írj róla néhány sort! Hátha elegen leszünk ahhoz, hogy ráébresszünk sok-sok olyan embert is a béke fontosságára, akik valóban tudnak tenni érte.

No comment ...




Vakondtúrás torta

Kedvenc tortánk nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető. Nem kell hozzá nagy sütős-főzős tudomány, vagy tapasztalat. Az eredmény mégis nagyon mutatós, és mókás!
Nálunk a masszát a középső gyerekem keveri ki, a krémet pedig a legkisebb, az összeállítás pedig csapatmunka. Nagyon-nagyon jó együtt sütizni!


Szóval a tésztája egyszerű kakaós kevert süti - lehet bögrés is - ki hogyan ismeri .






Ha tortaformában sütjük, akkor sütés után félbevágjuk, és a tetejét elmorzsoljuk.
Ha sima tepsiben sütjük, akkor kerek formát vágunk belőle, és a leeső részt morzsoljuk szét (ez lesz a vakondtúrás földje:)


Készítünk egy fincsi tortakrémet - mi most éppen főzős-túrós-vaníliás-krémet csináltunk, és kevertünk bele banánkarikákat.

Az alsó kerek lapra púposan tesszük a krémet, rászórjuk a "földet", vagyis a morzsolt sütit, és a tejére egy kicsi marcipán vakondot állítunk, hogy stílusos legyen. (Ezt mi készen szoktuk venni, mert nem vagyunk olyan ügyesek és bátrak, hogy saját kezűleg gyártsunk figurát.)


Sztori: eredetileg ezt a tortát egy félig készen vásárolt doboz útmutatásai alapján csináltuk meg. Az is nagyon finom volt, de a család többségének nem ízlett a krém műbanános íze, meg egyébként is: ki tudja milyen adalékok, és a szervezetünknek felesleges cuccok vannak benne. Így hát hamar rájöttünk, hogy házilag is meg tudjuk mi ezt csinálni, nem muszáj mindig a bóóóóti :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...